Egy érzelmektől és környezettől független világban egy dolog határozná meg azt, hogy eszünk-e, hogy mit és mennyit eszünk: az éhség és a jóllakottság.
A valóságban azonban rengeteg tényező hat még ránk. Például a nap közben átélt szorongás, stressz, a fáradtság, az elfojtott érzelmek, illetve a külső környezetünk (a reklámok, akciók, fogyasztásra ösztönző hirdetések). Ezek mind befolyásolhatják az evési motivációt, az ételválasztást és az elfogyasztott étel mennyiségét, ami könnyen túlevéshez vezet. Annyira át tudják venni az irányítást, hogy az evés függetlenedik az éhségérzettől és időnként (például este) “kicsúszik a kezünk közül”.
Azt gondolhatnánk, hogy a megoldás a diétázás és a hűtő lelakatolása, de a korlátozó evési magatartás a legtöbb esetben hosszú távon eredménytelen. Az ételmegvonás élménye olyan következményekkel járhat, mint a sóvárgás növekedése, a túlevés és a falásrohamok fellépése, valamint az étellel kapcsolatos aggodalmak növekedése.
Mi segíthet?
Visszatérni a startvonalra, azaz újra meghallani a testünk jelzéseit és tudatosan megfigyelni, hogy mikor vagyunk éhesek, mikor laktunk jól. Mivel az evés egyfajta megküzdési mechanizmus, ha felismerjük hogy mi váltotta ki, akkor lehetőség van alternatív megküzdést választani. Ha pedig ez elsőre még nehéznek tűnik, akkor néhány kérdés is segíthet tudatosítani, hogy mi történik éppen az evés során, és dönthetsz arról, hogy hogyan folytatódik az este. Ezekben nyújt támogatás Hogyan előzd meg az esti túlevést? munkafüzet, amit ide kattintva, ingyenesen tudsz letölteni.